CROW:
Tapír, jön a vihar.
DWINDLE:
Nem gond, van házam.
DWINDLE:
Erős falak, kényelmes szalma-ágy.
DWINDLE:
Ne aggódj miattam, biztonságban vagyok!
DWINDLE:
horkolás
SFX:
tomboló vihar
SFX:
reccccs!
SFX:
ropogás!
DWINDLE:
horkolás
DWINDLE:
ásítás
DWINDLE:
’reggelt!
DWINDLE:
Ohh...hát itt meg mi van?
CROW:
Mi nincs, úgy érted. A vihar volt...
CROW:
Kidőlt fák szerte a városban.
CROW:
Átaludtad?
DWINDLE:
Uh, igen. Mit vesztettem?
CROW:
Konkrétan mit vesztettél? Ezt a fát.
CROW:
Nekiütődött a kerítésednek. Letörte a leírásodat.
DWINDLE:
A táblám.... szavak vannak rajta!
CROW:
Persze, hogy vannak rajta – ez egy tájékoztató tábla.
DWINDLE:
Én mindig csak a hátulját láttam.
DWINDLE:
Azt hittem, csak a nevem van rajta. Nem tudtam, hogy ennyi minden van ráírva.
DWINDLE:
Mit ír?
CROW:
A táblád? Azt írja: „DWINDLE: Tapirus Pinchaque”
DWINDLE:
Tapír-micsoda?
CROW:
Tapirus pinchaque, a nemed és a fajod. Háromujjú patás.
DWINDLE:
Pinchaque? Ezt nem is tudtam.
CROW:
Igen.
DWINDLE:
Én... én tudtam hány ujjam van.
DWINDLE:
Ez minden?
CROW:
Nem, van itt még valami a helyzetedről.
DWINDLE:
A „helyzetemről”?
CROW:
Aha.
DWINDLE:
Nem tudtam róla, hogy helyzetem lenne.
CROW:
Hát pedig van.
DWINDLE:
Olvasd fel nekem. Minden szót.
CROW:
Hát jó:
CROW:
“DWINDLE — Tapirus pinchaque”
CROW:
“Háromujjú patás, kapaszkodó ormánnyal.”
CROW:
“Köznapi neve gyapjas hegyi tapír. Kolumbia, Equador, Peru.”
CROW:
“Kihalás szélén áll a vadászata és élőhelyének tönkretétele miatt.”
CROW:
“Utolsó életben lévő példány.”
CROW:
“A KERÍTÉSEN BENYÚLNI TILOS”
DWINDLE:
Várj!
DWINDLE:
Mi volt ez a végén?
CROW:
“A KERÍTÉSEN BENYÚLNI TILOS”
DWINDLE:
Én soha nem haraptam meg senkit.
CROW:
Nem is kockáztatják meg.
DWINDLE:
Olvasd fel még egyszer.
CROW:
“DWINDLE — Tapirus pinchaque. Háromujjú patás, kapaszkodó ormánnyal.”
CROW:
“Köznapi neve gyapjas hegyi tapír. Kolumbia, Equador, Peru. Kihalás szélén áll a vadászata és élőhelyének tönkretétele miatt.”
CROW:
“Utolsó életben lévő példány.”
CROW:
“A KERÍTÉSEN BENYÚLNI TILOS”
DWINDLE:
Én... vagyok az utolsó?
DWINDLE:
A kihalás szélén?
CROW:
Aha. Nem tudtad?
DWINDLE:
Én... én a tábla rossz oldalán voltam.
DWINDLE:
Azt hittem, annyit ír: „Dwindle”
CROW:
Hát, írja is.
DWINDLE:
Most egy kicsit le kell feküdnöm.
DWINDLE:
Kihalt... Tapírnélküli. Soha többé. Semmi. Elfelejtve. Vége.
DWINDLE:
szipákolás
DWINDLE:
horkolás
KEEPER:
Mind megeheted kicsi cimbora! Szerencsés fiú!
DWINDLE:
Szerencsés fiú!
DWINDLE:
snrffg
DWINDLE:
pislogás
DWINDLE:
Nem lesz semmi. Semmi utánam. Egy világ gyapjas hegyi tapírok nélkül. Létezhet ez egyáltalán?
DWINDLE:
HOGYAN MŰKÖDHET EGYÁLTALÁN A VILÁG GYAPJAS HEGYI TAPÍROK NÉLKÜL?
DWINDLE:
Hmmm.
DWINDLE:
Szipogás
DWINDLE:
Szerintem nagyjából úgy, ahogy most is teszi.
DWINDLE:
Mi újság?
CROW:
Hát a szokásos, lógás a barátaiddal, élsz, szeretsz, repülsz...
DWINDLE:
A tapírok nem tudnak repülni.
CROW:
...a felhők felett szárnyalva nézed a napfelkeltét, tréfálkozol, repkedsz az esőben, csak mert élvezed, összegyűltök a mezőn, hogy...
DWINDLE:
Én nem tudok repülni. Ide vagyok zárva a kifutóba. Mindig is ide voltam zárva.
CROW:
Ó tényleg. Elfelejtettem.
DWINDLE:
És mindebből semmi sem marad, ugye? Mindez csupán időtöltés. Nem marad hátra semmi.
CROW:
Hát személy szerint semmit sem kell hátrahagynom. Majd valaki más. Mi varjak... elterjedtek vagyunk.
DWINDLE:
Mik vagytok?
CROW:
Elterjedtek. Evolúciós szempontból sikeresek. Minden kontinensen vannak testvéreink.
CROW:
(kivéve az Antarktiszon...azt meghagytuk a pingvineknek)
CROW:
Régi mítoszokban és modern regényekben szerepelünk. Beszivárogtunk a kultúrába. Szólásokban, logókban és filmekben vagyunk jelen.
CROW:
Összefoglalva, elterjedtek vagyunk.
DWINDLE:
Elterjedtek.
CROW:
Igen. Nézd. Sajnálom.
DWINDLE:
Tudom. Ez... ez nem a te hibád.
DWINDLE:
Megtennél nekem valamit?
CROW:
Háát, talán. Mi lenne az?
DWINDLE:
Egy kis nyomozást akarok végezni, némi körülszaglászást, derítsd ki mit változtattunk mi meg.
CROW:
A gyapjas hegyi tapírok? Ez lenne a „mi”?
DWINDLE:
Hát én... Én és a többiek.
CROW:
A többiek?
DWINDLE:
A többiek, akik ezelőtt voltak.
CROW:
OK, közhírré teszem. Benézünk néhány ablakon, kutatunk a számítógépeken. Megtudjuk,ami tudható.
DWINDLE:
Köszönöm.
CROW:
Fel a fejjel! Te egyedi vagy.
DWINDLE:
Valamiből az utolsónak lenni nem a legjobb módja az egyediségnek.
CROW:
Hé!
DWINDLE:
Na mire jutottál? Mit változtattak meg a világban a gyapjas hegyi tapírok?
CROW:
Nos...
DWINDLE:
Nos?
CROW:
Őszintén szólva nem sokat.
DWINDLE:
Semmit?
CROW:
Van Kolumbiában néhány történet és...
DWINDLE:
És?
CROW:
Ott „szellemtapírnak” hívnak, mert senki nem tudja, hová mentek meghalni.
DWINDLE:
Hová megyünk mit csinálni?
CROW:
Igen. Sajnálom. Mondtam, hogy nincs túl sok. De hát ez minden. Az egész. Sajnálom.
DWINDLE:
Mindenhol kerestétek?
CROW:
Mindenhol. Ott ülünk minden dróton; igen jó hozzáférésünk van.
CROW:
Minden keresést látunk az összes weboldalon.
CROW:
Minden nagy könyvtár ablakpárkányán vannak ülőrúdjaink.
CROW:
Figyeljük az adásokat, olvassuk a könyveket. Ebben az esetben még az esőerdőkben is kérdezősködtünk.
CROW:
Hozzáférünk a laborokhoz, kutatási eszközökhöz. Görbe dróttal zárakat nyitunk. Alapvetően teljesen felszereltek vagyunk.
CROW:
Nincs semmi, amit meg ne kaphatnánk. Minden eszközzel rendelkezünk.
CROW:
Szóval... igazán ez minden.
DWINDLE:
Értem. Köszönöm.
DWINDLE:
Te vagy az, varjú?
CROW:
Aha. Félig nyitott szemmel alszom.
DWINDLE:
Tényleg? Te ilyet is tudsz?
CROW:
Persze. Hasznos a ragadozók ellen. Evolúciós előnyt biztosít nekünk–Uhh. Akartál valamit?
DWINDLE:
Jelet akarok hagyni.
CROW:
Jelet. Rendben.
CROW:
Mégse. Nem tudom, mit értesz ezen.
DWINDLE:
Valami hasznosat akarok hátrahagyni.
DWINDLE:
Valamit, ami segít. Valami fontosat.
DWINDLE:
Valamit, amiért a világ emlékszik majd a tapírokra.
CROW:
Oké.
CROW:
szünet
CROW:
Nem, még mindig nincs meg.
DWINDLE:
Valami fontosat fogok tenni. Valamit, ami több mint a tapírok. Ami több mint bármely faj.
DWINDLE:
Egy felfedezés. Valami eredeti.
CROW:
Rendben. És, huh van valami ötleted?
DWINDLE:
Tudás!
CROW:
Tudás? Miféle tudás?
DWINDLE:
Nem, csak tudás. A tudás maga.
CROW:
Oké. Izé, micsoda?
DWINDLE:
Meg kell szereznem minden tudást ami csak van a világon. Mindent, amit valaki tud.
CROW:
Az rengeteg dolog. Szerintem túl sok lesz, hogy észben tartsd.
CROW:
Tudod, a tapír agya épp csak akkora mint egy füge.
DWINDLE:
Nem fogom észben tartani.
CROW:
Nem fogod?
DWINDLE:
Nem. Te fogod megszerezni nekem.
CROW:
Hát az meg hogy segítene?
DWINDLE:
Úgy, hogy te mindet össze tudod szedni. Egy helyre tudod gyűjteni és betölteni egy kompresszorba.
CROW:
Egy kompresszorba?
DWINDLE:
Igen! Építened kell hozzá egy gépet, ami összetömöríti a tudást.
DWINDLE:
Az esszenciájává redukálja.
DWINDLE:
Mindaddig tömöríti, míg puszta ténnyé válik.
CROW:
Nekem?
DWINDLE:
Igen! Neked kell megszerkesztened, mert én beragadtam ide a kifutóba.
DWINDLE:
És neked mindenhez van hozzáférésed. Meg görbe drótod. És minden eszközöd.
DWINDLE:
Te mondtad, hogy minden eszközzel rendelkezel.
CROW:
Igaz...és aztán?
DWINDLE:
És aztán én elkülönítem a sűrített tények lényegét.
DWINDLE:
Kivonom a legtisztább formáját. Elérem a legbelső pontját:
DWINDLE:
a tény igazi lényegét.
DWINDLE:
Fel fogom fedezni...
DWINDLE:
a tudás-atomot
CROW:
a varjú csak fütyörészik
CROW:
A tudás-atom.
CROW:
És... én fogom megszerezni neked?
DWINDLE:
Hát, én nem tudom. Nekem semmim sincs itt a kifutóban. Még egy konnektorom sincs. Szükségem van a segítségedre.
CROW:
Értem.
CROW:
Biztos vagy benne, hogy meg tudod csinálni? Az emberi tudósok sem tudták pedig nekik van a legnagyobb agyuk.
DWINDLE:
Lehet, hogy az agyuk nagyobb, de nem koncentrálnak úgy mint én.
CROW:
Nem?
DWINDLE:
Persze, hogy nem. Vannak hírességeik, vágyaik és szájrúzsuk.
DWINDLE:
Azon töprengenek, mit gondolnak a többiek.
DWINDLE:
Folyton a többieken jár az eszük.
DWINDLE:
Az én figyelmem nem terelődik el. Nekem sietős. Az emberek gondolhatják, hogy...
DWINDLE:
...majd valaki más megoldja.
DWINDLE:
Talán, ha belőlük is már csak egy maradna ő is jobban tudna koncentrálni.
DWINDLE:
Ha azt gondolod, hogy a halandóság motivál...
DWINDLE:
...ki kéne próbálnod a kihalást.
DWINDLE:
Szóval, segítesz?
CROW:
Segítsek összegyűjteni mindent, ami ismert?
CROW:
Építeni egy kompresszort és feltölteni?
DWINDLE:
Igen.
CROW:
Hát tudod, sok ez egy varjúnak.
DWINDLE:
Nem vagy egyedül. Te mondtad. Azt mondtad seregestül vagytok.
CROW:
Igen. Azt mondtam.
DWINDLE:
És? Vagytok?
CROW:
Vagyunk.
DWINDLE:
Akkor segíts a kihalásomban. Légy, ami én nem tudok: légy számolatlanul sok.
CROW:
Hmm. Meg kell kérdeznem a többieket.
CROW:
Segíteni fogunk.
DWINDLE:
Jó. Hozz el nekem...
DWINDLE:
szünet
DWINDLE:
Hozz el nekem mindent, ami ismert.
CROW:
Hmm.
DWINDLE:
Öö... még mindig itt vagy.
CROW:
Igen. Nem igazán tudom, hogy fogjak hozzá.
DWINDLE:
Hát, gondoltam kezdhetnénk a Wikipédiával. Minden rajta van a Wikipédián. Wikipédia, ugye? Hát töltsd le azt.
CROW:
OK.... Töltsük le azt.
DWINDLE:
És tömörítsd össze az egészet olyan kicsire,hogy...
DWINDLE:
Tömörítsd, tömörítsd. Aztán nyomtasd ki, csökkentsd A3-ról A4-re, scanneld be újra.
DWINDLE:
És tömörítsd még egy kicsit.
CROW:
OK...
DWINDLE:
És nyomtasd ki 3D-ben.
CROW:
Micsoda?
DWINDLE:
Igen. Ha elég kicsire összetömöríted ki tudod nyomtatni. Egy 3D-s nyomtatón.
DWINDLE:
Egy darab ultratömör tudáshoz jutsz. Elemi tudáshoz.
CROW:
Nem vagyok biztos benne, hogy ez...
DWINDLE:
Hát, valamire csak jutsz. Próbáld meg.
CROW:
OK. Ez... ez eltart majd egy darabig.
DWINDLE:
Akkor rögvest fogj hozzá. Nem tudjuk mennyi időm van.
CROW:
Tessék, itt van.
DWINDLE:
Mi ez?
CROW:
Tudás. Minden a Wikipédiából. Letöltve, tömörítve, kinyomtatva.
DWINDLE:
Ez… ez úgy néz ki mint egy régi söröskupak.
CROW:
Igen, mi is ezt gondoltuk.
CROW:
De mégis, ezt az eredményt kaptuk.
DWINDLE:
Mindent összetömörítettél?
CROW:
Igen. Pontosan ahogy mondtad. Minden a Wikipédiából...
CROW:
...összetömörítve...
CROW:
...kinyomtatva 3D-ben.
DWINDLE:
Hmmm. Valahogy….. valami hatásosabbat vártam.
DWINDLE:
Gondolkodnom kell ezen.
DWINDLE:
bámul
DWINDLE:
Hé varjú!
CROW:
Tapír!
DWINDLE:
Azt hiszem, tudom mi a baj.
CROW:
A baj?
DWINDLE:
Hogy ez a tudásesszencia miért lett ilyen… furcsa.
CROW:
Ja persze, az.
DWINDLE:
Igen. Ez nem igazán tiszta tudás.
CROW:
Nem az?
DWINDLE:
Pontosan! Nem teljes. Valami még hiányzik.
CROW:
Hiányzik?
DWINDLE:
Igen: a könyvek.
DWINDLE:
És az újságok. És a pamfletek. És a tekercsek.
CROW:
Ezekre mindre szükséged van?
DWINDLE:
Hát régi ugyan, de a tudás része. Ezeket is mind bele kell tenni. Gyűjtsd össze őket!
CROW:
Ez rengeteg olvasnivaló.
DWINDLE:
Varjú is rengeteg van.
CROW:
Hmm, igaz. Szóval azt akarod, hogy olvassunk el mindent és ezt is tegyük a kompresszorba?
DWINDLE:
Igen!
CROW:
Hát persze, hogy ezt akarod.
CROW:
Tessék, itt van.
DWINDLE:
Ez úgy néz ki mint egy műanyag kanálvég.
CROW:
De hát ha egyszer ez van.
DWINDLE:
Hmmm.
CROW:
Nézd. Ha elégedetlen vagy akár abba is hagyhatjuk. Nem kötelező segítenünk neked, ugye tudod?
DWINDLE:
Nem, nem vagyok az. Köszönöm. Valahogy többnek képzeltem.
DWINDLE:
Hiányoznak belőle a szagok.
CROW:
Szagok?
DWINDLE:
Igen. A tudása annak, milyen a dolgok szaga.
DWINDLE:
Ez fontos része az életnek, de nincsen online és a legtöbb könyvnek is csak könyvszaga van.
CROW:
Azt akarod, hogy szagokat gyűjtsünk? Komolyan?
DWINDLE:
Igen! Ez is a tudás része. A dolgok szaga. Meg tudod szerezni?
DWINDLE:
A varjaknak van szaglásuk, nem?
DWINDLE:
Minden mást megszereztél már nekem.
CROW:
Rendben.
DWINDLE:
Hé varjú!
CROW:
Tapír!
DWINDLE:
Megvannak már a szagok? Már…olyan régóta várom.
CROW:
Oh, azok, igen. Nagy munka volt. Gondolom már majdnem kész, igen..
DWINDLE:
Nagyszerű. Esetleg holnap?
CROW:
Igen, rendben! Holnap!
CROW:
Tessék, itt van.
DWINDLE:
Ez úgy néz ki mint egy darabka törött üveg.
DWINDLE:
Hiányzik a szájhagyomány.
CROW:
A mi?
DWINDLE:
Azok a dolgok, amit mindenki tud, de sosem írták le. Szükségünk van rá.
CROW:
Rendben.
DWINDLE:
Szoktatok hallgatózni, nem? Meg tudod szerezni.
CROW:
Persze.
CROW:
Tessék, itt van.
DWINDLE:
Ez úgy néz ki mint egy darab összekötött cipőfűző.
DWINDLE:
Hiányolom a titkokat.
CROW:
Titkok. Igaz. Igen.
CROW:
Tessék, itt van.
DWINDLE:
Ez…nem látom elég tisztán, varjú. Öregszem.
DWINDLE:
Úgy érzem, olyan mint egy gyöngyszem. Mondd el, hogy néz ki.
CROW:
Igen, pontosan úgy néz ki mint egy gyöngyszem.
CROW:
Úgy néz ki, mint egy gyöngy egy koronából. Pont úgy néz ki.
DWINDLE:
Valami még mindig hiányzik.
CROW:
Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. Ezúttal micsoda?
DWINDLE:
Hazugságok.
DWINDLE:
Valótlanság. Csalás.
CROW:
Ó, ezt meg hogy érted?
DWINDLE:
Talán az egész rossz amit hoztál, ha valami nem volt igaz benne.
CROW:
Ezt, úgy tűnik, hogy nehéz lesz helyrehozni.
DWINDLE:
Igen, szerintem ki kell venni azokat a részeket, amik nem igazak.
CROW:
Igaz.
DWINDLE:
Sajnálom. Ez nehéz lesz, ugye?
CROW:
Á, ne aggódj. Megkérem a testvéreimet, hogy válogassák ki ami nem igaz és nyomtassák ki újra.
DWINDLE:
Köszönöm.
CROW:
Tessék, itt van.
DWINDLE:
Olyan sokáig voltál távol!
DWINDLE:
Más lett? Más lett mint volt?
CROW:
Oh, igen. Kicsit kisebb.
DWINDLE:
Tényleg? Ugyanolyannak tűnik.
CROW:
Hát, átnéztük az egészet és minden hazugságot kiszedtünk, ahogy kérted.
DWINDLE:
Igazán?
CROW:
Hát persze!
DWINDLE:
Akkor már csak egyvalami nincs meg.
CROW:
Egyáltalán nem lepsz meg.
DWINDLE:
A halál. Mi történik a halál után? Erről senkinek nincs tudomása.
DWINDLE:
Hozzá tudnád tenni és elhozni nekem?
CROW:
Hozzátenni a halált?
DWINDLE:
Igen… meg tudod csinálni?
CROW:
Igen. Elrepülünk a világ végére és benézünk a sarka alá.
CROW:
Minden ami eltemettetett és elégett és félresöpretett ott végzi..
CROW:
Majd letépünk belőle egy darabkát és hozzádobjuk.
CROW:
Az egészet összetömörítjük. Elhozzuk.
DWINDLE:
Köszönöm.
DWINDLE:
Akkor megkapjuk az elemi tudást. Meglesz az igazság atomja.
DWINDLE:
Erről lesznek majd emlékezetesek a gyapjas hegyi tapírok.
CROW:
Tapír?
CROW:
Tapír?
CROW:
Tessék, itt van.
100%
folytatni